?Szeretnék visszajutni a legjobbak közé? ? Interjú Tatai Péterrel

Tatai Péter EHF-kupát nyert a Göppingennel (Fotó: Philippe Padioleau)

Tatai Pétert őszinte embernek ismerik kézilabdás körökben, ami a szívén, az a száján. Vele beszélgettünk Lübbeckéről, Bundesligáról, magyar válogatottról és be nem válogatásról, de a szerinte borzalmas szabályváltoztatásokról is szót ejtettünk. Interjú Tatai Péterrel.

Tatai Péter a TuS N-Lübbecke kapujában (Fotó: Jens Wiegmann)
Tatai Péter a TuS N-Lübbecke kapujában
(Fotó: Jens Wiegmann)


Hogy érzed magad Lübbeckében?

Most már három hónapja kint vagyok, simábbak a dolgok. Minden új csapatnál szokatlan és furcsa a beilleszkedés először, de aztán amikor felveszi az ember a napi ritmust, és megismer mindenkit, akkor már azért jóval egyszerűbb. Ezeken már túl vagyok, úgyhogy jól érzem magam.

Milyen a Bundesliga 2 a Bundesliga 1-hez képest?

Lényegében úgy gondolom, hogy ugyanolyan, mint a Bundesliga. Persze nem olyan erős, mint a Bundesliga 1, de szintjeihez képest igen. A Bundesliga azért erős, mert sztárjátékosok játszanak a csapatokban, a másodosztály pedig azért ugyanez a séma, mert itt is vannak jó játékosok, de itt nem akkora kerettel dolgozik mindenki. Lényegesen kisebb a merítés lehetősége a Bundesliga 2-ben, mint az első osztályban. Ezért gondolom azt, hogy mindenkinek nehezebb itt megoldani, hogy mindig fitt, és top formában legyen.

Hol végezne az NB I-ben a Lübbecke?

Azt gondolom, hogy a középmezőny elején. Balatonfüred-szintű csapat lehet most a miénk, vagy talán egy picit erősebb. De nehéz ezt felmérni, mert a felkészülés alatt játszottunk Bundesligás csapatokkal, de a Meshkov Bresttel is, tőlük egy góllal kaptunk ki. Ha ezt a Brestet jó csapatnak veszem, akkor jó eredményeket értünk el. A német kupában például a Lemgót megvertük, utána pedig a következő körben a Mindentől egy góllal kikaptunk. Nehéz belőni a saját csapatom erősségét is, de a Bundesliga 2-jét is, mivel még nem játszottunk mindenkivel. De mindenképpen azt mondom, hogy ez egy jó színvonalú másodosztály.

Mit képvisel a te pályafutásodban a Lübbecke és a Bundesliga 2?

Ez egy nehéz és összetett kérdés. Először is abból indulnék ki, hogy játszottam másfél évig Romániában, ahol ugye anyagi problémák léptek fel és félévkor távozni kellett. Ilyenkor egy csapatból sem jó elmenni. De hál? istennek szerencsém volt, egy jó csapatba mentem, nagyon jó célokkal és lehetőségekkel, ahol megmutathattam magam. Mindössze négy hónapot voltam Göppingenben, de ez az időszak nagyon tartalmas volt, mert ugye sikerült megnyernünk az EHF-kupát, a bajnokságban 6. helyen végeztünk. Azért itt Németországban benne lenni az első hatban az borzasztóan nagy dolog, mert azt jelenti, hogy indulhatsz a nemzetközi kupaporondon. Az is volt az előzetes célkitűzés Göppingenben, hogy bekerüljünk az első hat együttes közé. Ez nagyon nehéz, mert ehhez szinte minden hazai meccset hoznod kell, plusz idegenből is több bravúrt kell szállítani. Ez pedig eszméletlenül nehéz. Tehát ez a göppingeni szerződés egy jó lehetőség volt számomra. Ott még kevesebb idő állt a rendelkezésemre, hogy akklimatizálódjak, hogy megmutassam, mit tudok. De azt gondolom, hogy a második hónaptól, márciustól kezdve már jól megálltam a helyem és sikerült felhívnom magamra a figyelmet. Tárgyaltam a Göppingennel is a hosszabbításról, de mindkét kapusuknak még élő szerződése van, így az én részemről ez nem jöhetett össze ebben a formában. Szerették volna, hogy maradjak, de mivel nem tudtak megoldást találni erre a helyzetre, így másban kellett gondolkodnom.

Tatai Péter EHF-kupát nyert a Göppingennel (Fotó: Philippe Padioleau)
Tatai Péter EHF-kupát nyert a Göppingennel
(Fotó: Philippe Padioleau)

Bizakodó voltam, de addig vártam, hogy nem maradt túl nagy mozgásterem, és akkor jött a Lübbecke ajánlata. Azt gondolom, hogy ez egy nagy múlttal rendelkező klub, a Bundesliga egyik meghatározó csapata, neves magyar játékosok és edzők voltak itt, úgyhogy azt gondolom, ez egy jó lehetőség. Ahogy annó elmentem Szegedről, szerettem volna többet játszani, így azt gondolom, hogy a romániai csapat is egy nagyon jó választás volt, hiszen egy jó edzővel és kerettel dolgozhattam együtt, ha leszámítom azt, hogy a második évben anyagi problémák mutatkoztak. De nagyon jól éreztem ott magam, az egy nagyon jó időszak volt számomra. A Göppingen is egy nagyon jó időszak volt, végre nyertem egy olyan kupát, amit én is a magaménak érezhettem, és úgy érzem, hogy az enyém is. Most nyáron pedig azért választottam a Lübbecke ajánlatát, mert szerettem volna még egyszer egy olyan kihívást, hogy a segítségemmel hajtson végre nagy tettet a klub, vagyis visszajusson az első osztályba. Nem mondom azt, hogy biztosan sikerülni fog, de megpróbáljuk. Nincs ránk zúdítva a feljutás kötelezősége görcsösen, de persze nagyon örülnének neki a vezetők és komolyan veszik. Ha vissza tudunk kapaszkodni az első osztályba, akkor több lehetőségem lesz nekem is. Mindenképpen azt szeretném, hogy ha távozok jövőre, ha nem, az álljon a nevem mellett, hogy visszajutott az első osztályba.

A feljutás vagy az esetleges nem feljutás fogja befolyásolni a jövődet a csapatnál?

Nem gondolom, hogy ez befolyásoló tényező lesz. Már beszélgettem erről a vezetőkkel, mondták, hogy elégedettek, ők már akár most nekiállnának tárgyalni a hosszabbításról. Én mondtam, hogy még nem szeretnék ezzel foglalkozni, mert még csak most kezdtük a bajnokságot. Úgy érzem, hogy korán lenne még, lássuk, hogy mi hogyan alakul. Jól érzem magam tényleg itt. A másodosztály is hasonló itt Németországban, mint az első, nagyon sok embert érdekel és vonz a miliő. A hozzáállás mindenki részéről profi, a klub ugyanazt a szintet képviseli, mintha az első osztályban játszanánk. Most a legfontosabb, hogy a bajnokságra koncentráljak. Vékony jégen táncolunk, nincs még nagy merítési lehetőségünk, mert csak 12-es a keretünk és remélem, hogy a sérülések elkerülnek minket, és jönni fognak az eredmények, és akkor november tájékán már beszélhetünk egy-két dologról.

Van különbség hangulatban a Bundesliga 1 és 2 között?

Úgy érzem, hogy nincs különbség hangulatban a két liga között. A csarnokunk 4 ezer férőhelyes, általában olyan 3500-an szoktak kint lenni a meccseinken. Kicsit csalódottak a tavalyi kiesés miatt, dolgozni kell azon, hogy visszanyerjük a szurkolók bizalmát. De ahol eddig idegenben is játszottunk, szinte mindenhol telt ház volt. Ha a Veszprémet és a Szegedet nem veszem, akkor a Bundesliga 2-ben a mérkőzések körítése is jobb, mint a többi magyar csapatnál. Itt a kézilabda egy show, közönségcsalogató. Nemcsak szurkolni jönnek ki, hanem a meccs után még maradnak a csarnok körül és söröznek, esznek

Tatai Péter Magyarországon a közeljövőben?

Hűha, azt gondolom, hogy mindkét kártyát eljátszottam már. Védtem Veszprémben és Szegeden is. Jó lenne, ha a Győr visszajutna az első osztályba, ha valaki látna bennük fantáziát, mert oda nagyon szívesen mennék haza, mert a szülővárosom. De ez még most nem cél, fiatalnak érzem még magam. Pár évet szeretnék még légiósként tölteni, de nem a másodosztályban, szeretnék minél hamarabb visszajutni a legjobbak közé. Szeretnék még néhány évet Németországban tölteni. Játszottam két évet Franciaországban is, ha onnan jönne ajánlat, lehet azt is elfogadnám. Egyelőre még a külföld vonz.

Tatai a címeres mezben (Fotó: @imago)
Tatai a címeres mezben
(Fotó: @imago)


Mi a helyzet a válogatottal?

Úgy alakultak a válogatott háza táján a dolgok, amik nekem nem voltak előnyösek. Olyan emberek kerültek oda, akik nem ismertek, így nem jöhetett számításba a nevem. A négy kapus közé sem kerültem be, akit nevezni lehet a bő keretbe. Sokat buktam a szlovének elleni selejtezőn, hirtelen rossz kapus lettem. Ha jönne egy olyan edző, akivel már dolgoztam együtt, az biztosan behívna, és én is nagyon szívesen mennék. Az utóbbi időben nem az én csillagom volt a legfényesebb.

Ha most hívnának, elfogadnád?

Természetesen nagyon örülnék és elfogadnám. Ha a szövetségi kapitány is olyan komolyan gondolja a közös munkát, mint ahogy én, akkor nagyon boldog lennék. Kaptam már úgy meghívót, hogy nem gondolta komolyan a kapitány, hogy kellek neki, de szüksége volt egy tartalékkapusra. De ha most kapnék egy meghívót, azt nagyon megkérdőjeleznék, mert a Bundesliga 2-ben védek. Nem túl életszerű.

Hogyan látod a magyar kézilabda jövőjét?

Úgy látom, hogy a magyar kézilabda anyagi támogatottsága nagyon jó most, de ha semmi más nem fog változni, akkor 10 év múlva is ott fog tartani, ahol most.

Mire lenne szükség a fejlődésre?

Az előrelépés nem pénz kérdése. Ha milliárdos lennék, és azt szeretném, hogy a győri csapat megverje a Veszprémet és a Szegedet is, valamint jusson be a BL Final4-ba, ezt én is csak úgy tudnám megtenni, hogy megvásárolok minden külföldit. Viszont ezzel csak az én csapatom lesz erősebb, a magyar válogatott nem. Most rengeteg utánpótlásbázis van, felépítették szinte mindenhol az akadémiai rendszert, de ezen is lehetne még mit alakítgatni. De ezt már nem az én tisztem és feladom megmondani, hogy mit. Sok szakembernek ez a kijelentésem biztosan nem tetszik, de akkor tegyük el ezt a cikket, és nézzük meg 10 év múlva, hogy akkor előrébb lépett vagy sem a magyar kézilabda. El kell dönteni, hogy mi a cél: a következő világversenyen minél előrébb végezni, vagy olyan együttes építése, amely 4 év múlva még előrébb végezhet majd. Úgy látom kívülről, hogy ez a dilemma megy most Magyarországon is, nem tudják eldönteni, hogy melyik utat válasszák.

Mit gondolsz az új szabályokról a kézilabdában?

Botrányosak. Egy-kettőt eltekintve szerintem felesleges volt őket bevezetni. A passzív játék megítélése továbbra sem megoldott, nincs, aki normálisan számoljon. Az ápolások után három támadást ki kell hagynia ugye a szenvedő félnek, de ebben is nagy káoszt látok még egyelőre. Legalábbis a mi meccseinken biztosan. Azt viszont nagyon jó húzásnak tartom, hogy a kapus helyére bejövő mezőnyjátékosnak nem kell megkülönböztető trikót húznia. Jobban szeretem a hagyományos játékot, nem vagyok híve feltétlenül ezeknek a nagy újításoknak, nem érte el mind a várt célt szerintem.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here