A válogatott beállója nagy feladatok teljesítésére készül idén a Csurgóval, mind a bajnokságban, mind a nemzetközi porondon szép sikerekre esélyes a csapat. Szöllősi Szabolcs maximálisan kiveszi a részét a feladatokból, ezt pedig díjazzák is.

Fotó: cskk.hu

Tíz évvel ezelőtt, amikor még Békéscsabán tanultad a kézilabda alapjait, gondoltad volna, hogy egyszer válogatott játékos lehetsz?
Annak idején még foci tagozatra jártam Békéscsabán, de ez az utolsó évben megszűnt az iskolában, így jött a lehetőség, hogy lenézzek egy kézilabda edzésre. Nem volt számomra idegen ez a sport, hiszen nővérem (Szöllősi Szilvia) akkoriban kézilabdázott, és sokat járt a család a meccseire. Akkor már megszerettem ezt a sportágat, de azt sose gondoltam volna, hogy egyszer válogatott játékos leszek. A karrierem felépítése rengeteg időt és munkát vett igénybe, nagyon sok nehéz időszakon mentem keresztül, de megérte, úgy gondolom.

Kinek, vagy kiknek köszönheted, hogy végül sikeres lettél?
Sokat köszönhetek a nevelőedzőimnek (Felföldi Gábor, Döge Sándor, Forczek Győzőné), de legfőképp a szüleimnek, akik az anyagi háttérben segítettek mindig. Akkoriban még nem nagyon kapott szerelést egy utánpótlás csapat, a szülők dobták össze a ruháztatásunkat, és az utaztatást, amivel el tudtunk menni gyerekként egy tornára. Nem volt még állami támogatás.

A legutóbbi bajnokin megszorongattátok a Veszprémet. Gondoltad volna, hogy 30 perc után még ti fogtok vezetni 2 góllal?
Nagyon húzós időszakon vagyunk túl. Úgy gondolom, jó formában van a csapat, és hazai pályán mindenképp szerettünk volna méltón helytállni. Egyébként minden mérkőzésre maximálisan felkészülünk, teljesen mindegy, hogy éppen kivel játszunk.

Hogyan értékeled a csapat teljesítményét a szezonban?
Eddig elégedett vagyok ezzel az évvel, remélem sikerül tovább menetelni az EHF-kupában, és esetleg a csoportból továbbjutni. Ezért dolgozunk most, és hogy stabilan bebiztosítsuk a harmadik helyünket az alapszakaszban. A rájátszásban pedig minél jobb meccseket szeretnénk játszani a Szegeddel.

Van ok az örömre is (Fotó: cskk.hu)

Legközelebb éppen a Szeged ellen játszotok a Magyar Kupa negyeddöntőjében. Mennyire lesz nehéz tartani az utóbbi időben látott eredményességeteket?
Nagyon nehéz lesz, elég megterhelő fizikai próbán van túl mind a két csapat. A Szegednek hétvégén Veszprémben rangadója lesz, ami nyilván nagyon fontos nekik, hiszen ott bebiztosíthatják az alapszakasz elsőséget. Mivel egyre fáradtabb mindenki, így több hibával játszanak a csapatok, ez látható volt a Lugi elleni meccsünkön is. A pályán is érezzük a fáradtságot, de felkészültünk rendesen, kielemeztük a legutóbbi egy gólos bajnoki vereségünket. Reméljük, hogy előnnyel tudunk majd Szegedre utazni a visszavágóra.

A csurgói klub 5 évvel ezelőtt nagy terveket tűzött ki maga elé, ezek közül több dolog, például a nemzetközi kupaszereplés összejött. Te a kezdetektől fogva ott vagy a klubnál, hogy zajlik egy ilyen tanulási folyamat?
Ez egy nagyon nehéz folyamat, rengeteg energia és kitartás kell egy klub elnöknek ehhez a feladathoz, ezekhez az álmokhoz, amiket sikerült elérnünk. Évről évre egyre sikeresebbek vagyunk. Folyamatosan cserélődnek a játékosok, csak egy-két társat tudnék mondani, akikkel a kezdetektől fogva itt vagyok, és együtt játszhatom. Tisztelem és becsülöm az elnökünket, akinek a türelme kellett ehhez a csapathoz, amit Imre Vilivel közösen felépítettek. Voltak nehéz időszakok Csurgón, amikor csalódottak voltunk mi játékosok is, nem úgy sikerült egy bronzcsata, ahogy szerettük volna. De tavaly végre sikerült a nemzetközi porondra kilépni, ami egy ilyen kis város számára fantasztikus dolog. Biztos vagyok benne, hogy a továbbiakban is mindent megtesz a csapat minden egyes mérkőzésen, és ezzel maximálisan kiszolgáljuk a közönségünket.

Imre Vilmos vezetőedző nagy változásokat hozott a csapat életébe?
Egy éve megkapta ezt a lehetőséget, ő felel a csapatért. Nyugodtan tudott építkezni, a mostani játékoskeretet ő rakta össze. Meg kellett nézni, hogy abba a játékstílusba, abba a szerkezetbe, amit meg szeretne valósítani, melyik játékosok férnek be, hogy teljesen összekovácsolódjunk. Nagyon nagy fejlődésen mentünk keresztül az elmúlt időszakban, mindenkinek megvannak a feladatai, erősségei, és persze csapatként tudunk egymásért küzdeni, egymás sikerének örülni. Ez a legfontosabb ebben a sportban.

Egyes szurkolóktól kritika ért, amiért erőszakos és kemény vagy a pályán. Vagy a mai modern kézilabdában csak így lehet érvényesülni?
Őszintén megmondom, én ilyen vagyok, nekem ilyen a természetem a pályán. Nem tudom elviselni, ha kikapok, vagy veszítek bármiféle játékban, legyen az akár egy edzés előtt foci. Mindig nagyobb volt az akaraterőm és a kitartásom, mint a tehetségem. Ha ez nem így lett volna, lehet, már nem is kézilabdáznék, vagy csak hobbi szinten. Rengeteget kellett dolgoznom, hogy eljussak idáig, sok ember nem látja, mennyi munka van egy sportoló sikerei mögött. Úgy nem lehet játszani, hogy nem teszi oda magát az ember minden egyes meccsen. Ki lehet kapni, de meccs után úgy feküdjek le, hogy én mindent megtettem. És ezt elvárom a társaktól is.

Szöllősi Szabolcs minden labdáért megküzd (Fotó: cskk.hu)

Nemrégiben az a megtiszteltetés ért, hogy a 2013-as év legjobb sportolójának választottak Somogy megyében. Hogyan érintett ez téged?
Minden dicsőség és elismerés jól esik az embernek. Mi játékosok azért küzdünk nap mint nap, hogy sikeresek legyünk, ezért szép ez a sport, ezeket a pillanatokat átélni nagyon jó érzés.