Európa- és világbajnok, háromszor választották meg az év legjobb német kézilabdázójának. Idén nyáron véget ér a pályafutása, melynek elmúlt 15 évét egy klubnál töltötte. Interjú Florian Kehrmannal!
Az elmúlt két évtizedben a világ egyik legkitűnőbb jobbszélsője kétségtelenül Florian Kehrmann volt. Számos trófea, és egyéni elismerés színesíti karrierjét, melynek jelentős részét egyetlen klubnál töltötte. 1999-ben a Solingentől igazolt a TBV Lemgohoz, és az azóta eltelt 15 évben a klub legendájává nőtte ki magát. Német bajnoki cím és kupagyőzelem, két EHF-kupa diadal, ráadásul háromszor (2003, 2005 és 2006) az év legjobb német kézilabdázójának is megválasztották. A német válogatottal Eb-t (2004) és vb-t (2007) is nyert, a 2008-as kontinenstornán pedig őt választották a legjobb balkezes szélsőnek. A legendás játékos pályafutása az idén nyáron véget ér, jövő vasárnap az utolsó hazai bajnokiját játssza a Lemgo színeiben. A hetmeteres.com-nak adott interjújában mesélt a múltjáról, a jövőjéről, és a magyar csapatok ellen vívott párharcok is szóba kerültek.
Fel tudod még idézni a pályafutásod kezdetét? Miért pont a kézilabda mellett döntöttél?
Nem emlékszem már rá pontosan, azonban azt tudom, hogy hat évesen kezdtem el kézilabdázni. Mivel édesapám is a másodosztályban kézilabdázott, ezért már gyermekkorban ki volt kövezve az utam ehhez a sportághoz.
Emlékszel még az első Bundesliga-meccsedre és gólodra?
Igen, idegenben játszottunk a Wallau-Massenheim ellen. Azon a mérkőzésen nem töltöttem sok időt a pályán, viszont elvégezhettem egy döntő fontosságú hétméterest. Az volt az első gólom.
Fotó: TBV Lemgo
Ki volt a példaképed, és kit tartasz ma a legjobb játékosnak?
Sosem volt igazán egy példaképem. Manapság számomra Filip Jícha a világon a legkomplettebb játékos, mivel ő védekezésben is kitűnő.
15 éve erősíted a TBV Lemgót. Voltak ajánlataid más csapatoktól is, és ha igen, miért maradtál hű a klubhoz?
Igen, az eltelt évek alatt sok ajánlatot kaptam, de Lemgoban mindig nagyon jól éreztem magam, és mindig vonzott az, hogy a klubnál maradjak.
Melyik lemgoi eredményedet tartod a legértékesebbnek?
A német bajnoki cím 2003-ból. Ha valaki ránéz arra a szezonra, láthatja, hogy igazán kivételes helyzetben voltunk akkor, szinte minden tökéletes volt. Személy szerint én is sokat tudtam hozzátenni ehhez a címhez, ami egy játékosnak mindig nagyon fontos. Ha az ember csak ül a padon, az nem okoz akkora örömet. Éppen ezért olyan különleges számomra ez a diadal.
A német válogatottal is szép eredményeket értél el. Hogy emlékszel vissza az Eb- és vb-győzelemre?
A Nationalmannschafttal valóban igazán sok remek élménynek voltam a részese. A 2007-es világbajnoki cím, és a 2004-es Európa-bajnokságon aratott győzelmek felejthetetlenek, de a három olimpiai szereplés is hihetetlen volt.
Az elmúlt időszakban miért nem olyan sikeres már a német válogatott? Egyáltalán milyennek látod az esélyeket a lengyelek elleni vb-selejtezőn?
A csapat hosszú ideje dolgozik azon, hogy sikerüljön ezen változtatni. Sajnos rendre megsérültek a kulcsjátékosok, ennek köszönhetően pedig soha sem tudott összeállni egy stabil kezdőhetes. Azt gondolom, hogy a vb-selejtező során a lengyeleken lesz a nagyobb nyomás, ellenben miénk az az előny, hogy hazai pályán játszhatjuk a visszavágót. Ezért mi fogunk továbbjutni.
Többször is játszottál már magyar csapatok, és a magyar válogatott ellen. Milyen emlékeid vannak ezekről a meccsekről?
Legjobban az EHF-kupában, és a Bajnokok Ligájában a magyar klubok ellen vívott ütközeteinkre tudok visszaemlékezni. Mindig rengeteg fanatikus szurkoló előtt léptünk pályára, akik mindig rendkívül harcosak voltak. Mindez remek élmény volt a számomra.
Fotó: TBV Lemgo
Miért éppen most jött el a karriered vége?
Azt gondolom, hogy 37 évesen már lassan itt a visszavonulás ideje. Emellett viszont továbbra is a TBV Lemgonál fogok dolgozni, az utánpótláscsapatok edzőjeként.
Milyen lesz az életed a pályafutásod befejezése után a mindennapos edzések, és a hétvégi mérkőzések nélkül?
A mindennapos edzéseken kívül, amik kiesnek, nem fog sok minden megváltozni. Jövőre segédedző leszek az élvonalbeli csapat mellett, és a lemgoi fiataloknak is az edzője maradok. Így hát a jövőben is keresztül-kasul utazhatok Németországban, és sok kézilabda-mérkőzést tekinthetek meg.
